s z e r e p l ő k: JESSE EISENBERG, ANDREW GARFIELD, JUSTIN TIMBERLAKE, JOSEPH MAZZELLO, ROONEY MARA
m ű f a j: DRÁMA
Néhány hónap "pihenő" után kénytelen vagyok az eredeti terveimet félretéve, elégedetlenségemnek igenis hangot adva meglehetősen bírálóan írni erről a filmről. Életem eddigi legnagyobb csalódása volt ez a film, és ezt vállalom még annak ellenére is, hogy az emberek 90 százaléka ezzel bizonyosan nem ért majd egyet. Tény, hogy nagyon sokat vártam Finchertől, ami talán nem is csoda egy olyan mozi után, mint a Benjamin Button, a többi kultuszfilmjéről nem is beszélve..
Végiggondolva - és mindenáron mentségeket keresve az egyik legzseniálisabb rendező számára - , ma egész álló nap azon gondolkodtam, abban a 9 és fél órában, amíg dolgoztam, majd onnan hazafelé jövet, majd amikor bevásároltam, mikor hazaértem, és még most is ezen töröm a fejem, hogy hogyan lehet egy film ennyire jó és egyben ennyire rossz is?? Persze remek rendezés, ezt nem vitatja senki, hiszen David Fincherről van szó; minden és mindenki a helyén van, mestermunka, ezzel a részletkérdéssel nem is kívánok foglalkozni, mert ki vagyok én ahhoz. De ez a történet nekem nem elég! Talán velem van a probléma, hiszen engem maga a facebook sem köt le olyan szinten, mint a barátaim többségét, sőt olykor kifejezetten irritál ez az egész fészbuk jelenség; mások feltűnési viszketegsége, a csücsörítő, magamutogató műemberek, és a "nézzétek, emberek, most éppen ez a menő, legyünk együtt menők!" Igen, most egy pillanatra fel is merült bennem, hogy talán nekem nincs is helyem ezen a portálon, ami egy apró mosolyt csal az arcomra, mert mindezek ellenére ott vagyok, és igen figyelemmel kísérem a csücsörítőket és a menőket is. És lehet, hogy ezzel meg is fejtettem a film - egyébként számomra továbbra is érthetetlen - sikerének titkát. Aki nézi a filmet, úgy érzi, hogy részese annak, hogy ő maga is szereplő, mert a facebook ha tetszik, ha nem, akkor is az életünk része. És ironikus, de igen, be kell látnom, hogy ez a film nem rossz, csak számomra kevés, és a csalódás szót is meglehetősen újraértelmezném, így pár mondattal később: olyan érzés fogott el, miközben néztem a filmet, és leginkább a végén, mint mikor a Zodiákust néztem, ami kicsit sem volt jó érzés, a szónak a klasszikus értelmében. De valahogy mégis így visszagondolva azt mondom, hogy jó film volt, és arról ugyebár nem Fincher tehet, hogy egy igaz történetet dolgozott fel, és olyankor az ember, és a rendező keze is eléggé meg van kötve. És ez nem lehet ok arra, hogy végérvényesen rossz filmnek bélyegezzem meg a Közösségi hálót, szándékosan mondom rá azt, hogy nem jó film, ami természetesen nem egyenlő azzal, hogy rossz lenne. Az mindenesetre nyilvánvalóvá vált számomra az internetet bújva, hogy annak ellenére, hogy mennyi díjat söpört be eddig, és mennyi jegyet adtak el a mozik, szóval mindezek ellenére viszonylag megosztó is egyben ez a film. Olyan számomra, mint tavaly volt az Avatar (persze az jóval inkább elvarázsolt az imaxnek köszönhetően), hiszen az is tarolt minden díjátadón, a közönség egyszerűen nem tudott betelni vele, aztán az Oscart megkapta a Bombák földjén - hozzáteszem teljesen jogosan. És bár örültem a Bombák földjén győzelmének, az kissé meglepett, hogy a legjobb rendezésen túl megkapta a legjobb fim díját is, mert az én rendkívül igazságos kis lelkem azt diktálta volna, hogy a legjobb film az Avatar legyen, hiszen a mozi elsősorban nem a kritikusokért, hanem a nézőkért van, és ők úgy gondolom egyöntetűen az Avatart választották volna, és választották is a jegyeladások alapján. Igazán hozhattak volna egy bölcs döntést, mint 2006-ban, amikor annyira ésszerű, és igenis igazságos döntés született, hogy a legjobb rendezés díját Ang Lee kapta, a legjobb film pedig az én személyes nagy kedvencem az Ütközések lett. Tehát ilyen érzés fog el most a Közösségi hálóval kapcsolatban, mert Finchernek már oly' régen kijárna az a rendezői Oscar, de hogy a legjobb filmnek is a Közösségi hálónak kellene lennie, azt már erősen kétlem. Mindenki beláthatja, hogy a történet gyenge, a rendezés viszont zseniális költői túlzások nélkül. A színészek nagyon jók, de ez szinte már évek óta így van ilyen magasságokban, Jesse Eisenberg színészi képességei megkérdőjelezhetők voltak egészen idáig, de most nagyon jól hozza a zseni hülyét, az tetszik a legjobban, hogy mindig abban az idétlen papucsában flangál. Justin Timberlake-kel kapcsolatban pedig csak maradjuk annyiban, hogy nem színész, csak egy pojáca, de mivel egy pojácát kellett eljátszania, ezért mondhatjuk, hogy túl nagy kihívás híján ő is remekel. (Bár azért nem kellene kikiáltani a következő Will Smithnek.) Mindez azonban úgy vélem nem elegendő egy oscar jelöléshez sem, nemhogy ahhoz, hogy megkapja azt az illető, de persze az Akadémia számtalan esetben hozott már irreális döntést, és ez idén sem lesz másként. A film egyetlen üdítő és vigasztaló jelensége Andrew Garfield, akit öröm nézni, szimpatikus figura, és ígéretes tehetség.
Mindenesetre csak remélni tudom, hogy nem egy olyan film lesz idén a "legjobb", amelyben az számít drámai jelenetnek, hogy a facebook profil nincs frissítve...
