f o r g a t ó k ö n y v: ROBERT BENTON, AVERY CORMAN (író)
s z e r e p l ő k: DUSTIN HOFFMAN, MERYL STREEP, JANE ALEXANDER,JUSTIN HENRY
m ű f a j: DRÁMA
Ahogy bámulom a monitort, és nézem ezt a szót, hogy dráma, arra gondolok, hogy na igen, az 1980-as év legjobb filmje dráma a javából, igazi szívszaggató történet (csakúgy, mint az 1984-es Terms of Endearment /Becéző szavak/). Olyan, mint a rideg valóság. Egy filmtől talán sokan nem ezt a fajta valóságot várják, mert nem éppen egy könnyed szombat esti moziról van szó; de mindenképpen nagy hatással lesz ránk, azokra, akiknek az az igazán fontos, hogy mondjon valamit számukra a történet, és úgy érzzék, hogy kaptak valami rendkívülit az alkotóktól és a színészektől /ezt már biztosan kiveséztem korábban :)/. Robert Benton olyan alapművet hozott össze, amelyről kissé nehéz is írni, mert tulajdonképpen tökéletes: a főszereplők, a mellékszereplők, a zene (!), a vágás, a fényképezés, és még sorolhatnám. A színészeket úgy érzem nem kell külön bemutatnom; Dustin Hoffman és Meryl Streep játsszák a házaspárt (Ted Kramer és Joanna Kramer), akiknek a házassága - ha az egyik fél nem is tud róla, vagy nem akarja tudomásul venni, de - válságba kerül. Talán inkább pontosabb lenne úgy fogalmaznom, hogy Joanna kerül súlyos lelki válságba, és nem lát más kiutat a mélységes boldogtalanságból, csak azt, ha elhagyja férjét, és ezzel a lépéssel egyúttal hatéves kisfiát, Billyt. Ennél a pontnál fontosnak érzem megemlíteni azt, hogy én egyáltalán nem tartom gonosz, önző szörnyetegnek Joannát, mint ahogy sokan mások. Sőt kiemelném, hogy a filmnek talán az egyik legfontosabb üzenete az, hogy mennyire iszonyatosan szereti ez a nő fiát, hogy képes lemondani róla, mert tudja, mi az, ami a gyereknek jó. Mert egy igazi anya tudja ezt. És "elhagyja" a gyerekét ha kell.
Emiatt, hogy az anya "lép le", kicsit különlegesebb a szituáció, mint átlagos esetben, és a társadalom is (főleg a 80-as évek elején) sokkal kritikusabb egy ilyen helyzettel szemben. Holott elég furcsa elképzelés az, hogy ha az anya hagyja el a családot, akkor az sokkal elítélendőbb, mintha az apa teszi ugyanezt. Az is épp ennyire érhetetlen jelenség, hogy általában az anyának ítéli a gyereket a bíróság válás esetén. Hol van az megírva, hogy egy anya jobb szülő csak azért mert nő? Ez is, mint sok minden más, ami a nő és a férfi természetbeni különbözőségeiből fakad, soha nem lesz egyformán kezelendő, áltathatjuk magunkat azzal, hogy egyenlő a két nem, de hát nem az, ez tény. Viszont ennek ellenére, ha a nemek párharcát nem vesszük figyelembe, hanem csak, mint emberi lényt vesszük górcső alá a (modern) nőt, akkor még egy korlátolt férfi számára is nyilvánvalóvá válik, hogy mindenkinek, még egy nőnek, sőt tovább megyek, még egy anyának is szüksége van arra, hogy megvalósítsa önmagát, vagy hogy kevésbé legyek költői; tisztában legyen saját magával, az élete céljaival, azzal, hogy ki is ő valójában. És ezek nem nagy szavak, vagy szentimentális ábrándok, hanem ezek is tények. Mert láthatjuk hová jut el egy ember, akit évekig megfosztanak attól, hogy önmaga lehessen, aki évekig próbál megfelelni a férjének, próbál más lenni, mint, aki: ez történik Joanna-val, Meryl Streep pedig mellékszereplőként, csupán néhány jelenetben mesterien hozza ezt az összezavarodott, kétségbeesett, önmagát teljesen elvesztett nőt.
"Ha maradnom kell még egy napot, kiugrom az ablakon." - ezt mondja Joanna, mikor beszáll a liftbe és elmegy. Amikor ez a mondat elhagyja a száját, akkor válik világossá, hogy mennyire nagyon boldogtalan lehet ez a nő ebben a házasságban. Az igazsághoz azért az is hozzátartozik, hogy a nők sem egyformák, mert van sok olyan nő, aki épp az anyaságban lehet önmaga. Ezt azért nem árt leszögezni. No de úgy tűnik, Joanna az előbbi típushoz tartozik, és ezt Ted a házasságuk nyolc éve alatt nem igazán vette figyelembe, nem támogatta Joanna ambícióit. Valahogy úgy lehetett vele, hogy a felesége főállásban legyen feleség és anya. Tednek a családnál sokkal előrébb való a munkája, hogy abban minél sikeresebb legyen. Tednek "élete egyik legfontosabb napján" - amikor is közölték vele, hogy másnap művészeti igazgatóhelyettesnek nevezik ki a menő cégnél, ahol dolgozik - jelenti be Joanna egy kis összecsomagolt bőrönddel a kezében, hogy elhagyja. Erre a jelenetre nem árt jobban odafigyelni, mert itt rögtön megmutatkoznak a két ember legfontosabb jellemvonásai: és ebből a jelenetből egyértelmű, hogy ki is a "gonosz" a történetben; Ted pár megnyilvánulása elég ahhoz, hogy rájöjjünk, milyen is ő valójában ("Viccelsz?" "Bocs a késésért, de valamiből élnünk kell!" "Ne csináld, jó? Hagyd abba!" "Elég már, jó?"), illetve milyenné tette a sikerorientált világ. Ennek a világnak az elvárásai, és az azoknak való megfelelés mindennél fontosabb számára (persze ez sajnálatosan része az önmegvalósítás ezen formájának), de ezen nem is csodálkozunk, hiszen őt ez teszi boldoggá: a munkájában elért sikerek. De ugyanakkor felmerül bennünk, - ahogy Joanná-ban is felmerülhetett ezerszer - az a gondolat, hogy akkor a családja hányadik helyen áll az életében...Nem is szeretném tovább bizonygatni, hogy mennyire "ártatlan" ez a nő ebben a családi válságban, de képtelen vagyok elsiklani ezek felett, hiszen mennyire nehéz lehet azzal a tudattal élni az életed, hogy a férjedet nem tudod boldoggá tenni, hogy a férjed által, számodra kialakított szerepet kell magadra erőltetned nap, mint nap?! Szívfájdító. Hát ne csodálkozzunk, hogy Joanna drasztikus lépésre szánja el magát. Még az a tündéri (tényleg hihetetlenül édes!) kisfia sem tartja vissza attól, hogy elmenjen. A minap olvastam valahol, hogy Streep néhány helyen beleírt a forgatókönyvbe, hogy még ellenszenvesebbé tegye az anya figuráját. Azon tűnődtem, hogy vajon hová írhatott bele, hiszen, én jóval kevesebb alkalommal érzem ellenszenvesnek Joanna-t, mint (sokak szerint) kellene. Aztán megnéztem újra a filmet, és azt hiszem, találtam egy pontot, ahol nagyon utálom ezt a nőt. Mikor levelet ír Billy-nek, amelyben leírja (egy alig hétéves gyereknek!), hogy azért ment el, hogy találjon valami érdekeset, amit csinálhat a világban, ilyen volt az ő anyukájának lenni, de van más érdekes dolog is ezenkívül, amit meg kell találnia...hát ezek a nyakatekert szavak kissé elborult elmére utalnak, és még akkor finoman fogalmaztam.
Mindezek ellenére mégis, ahogy halad előre a cselekmény, látjuk, hogy valójában nincs is "gonosz", mert kiderül, hogy Ted remek apa, és valószínűleg ugyanilyen remek férj lett volna, ha hamarabb felnyílik a szeme, ha hamarabb megérti Joanna-t, és a félelmeit. Ahogy telnek a hónapok Ted ráébred arra, hogy hol rontotta el, felismeri, mennyire leírhatatlanul jó érzés (jó) apának lenni, felismeri és tudja, hogy a (volt) felesége egy rendkívül mélyen szerető anya. Az egyik legkedvesebb rész a filmben, amikor megpróbálja elmagyarázni Billynek, hogy miért is ment el az anyukája, mert Ted ezt pontosan tudja, ekkor már tudatában van annak, hogy Joanna addig maradt vele, ameddig csak emberileg lehetséges volt.
"Szörnyű dolog, amit tettem, de ahhoz, hogy elhagyjam a fiamat, azt kellett hinnem, hogy mást nem tehetek, és neki ez lesz a legjobb." - ezt mondja később a tárgyalóteremben Joanna. Ebben a hideg, lelketlen teremben értjük meg talán életünkben először ezt a közhelyet, mert Streep játéka egyszerűen lehengerlő. Elhisszük, hogy tényleg a szeretet vezérli, és nem az a gyerekes önzés, ami az elvált szülők között oly gyakori. Ugyanakkor - mivel Joanna 18 hónapig távol volt, és ez idő alatt minden feladat Tedre hárult, és mi annak voltuk tanúi, hogy apa és fia hogyan talált egymásra, és mennyire boldogan és mókásan éltek együtt - mégsem éreznénk igazságosnak, ha a bíró Joanna-nak ítélné a Billy feletti felügyeletet. De a bíró bizony így dönt, és Billynek az anyukájához kell költöznie, aki zokogva veszi tudomásul, hogy el kell válnia az apukájától (a Billyt alakító Justin Henry szintén nagyon alakít a filmben fiatal kora ellenére). Vagy talán mégsem. Mert, hogy is mondják, minden jó, ha a vége jó.
Joanna, mikor elmegy Billyért: "Idejöttem, hogy hazavigyem a fiamat. És rájöttem, otthon van. Annyira szeretem. Nem viszem magammal." Mit is kívánhatnánk még? Magam részéről még csak annyit, hogy újra legyen egy pár ez a két klassz ember. Mert miért is ne lehetnének újra együtt? Arra is kábé annyi esély van, mint arra, hogy egy ember ennyire önzetlen legyen - lássuk be, ilyen ember valószínűleg nem létezik. De ez mit sem változtat azon, hogy a film lenyűgöző, 5 Oscar díjat zsebelt be, és kétség sem fér hozzá, hogy jogosan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése